Útbaigazítás

Mivel az ezelőtti bejegyzésem egy kis sztori kezdete volt, ezért kell most ezt az egész bejegyzést megírnom.
Igazából tisztában vagyok vele, hogy ezt a blogot nagyjából senki nem olvassa, de ezt nem is várom el. Nem tudom, miért is kezdtem el ezt az egészet. Tuti nem azért, hogy mások ebből tanuljanak vagy okuljanak. (Ha ez így lenne bármikor is, az a véletlen műve.)
Talán azért ez az egész, mert itt el tudom mondani képletesen valakinek a problémáimat. Afféle internetes napló féleség. Ahol nem kell attól félnem, hogy valaki amint megtudja ezeket a dolgokat, rögtön továbbmondja egy másik embernek.
Szóval, kérdezhetnék: Minek is volt ez az egész bejegyés?? Én pedig azt válaszolnám: Azért, mert úgy érzem szükségem van arra, hogy elmondjam, kiírjam a problémáimat(ha már az életben nem hallgatnak meg). Szükségem van arra, hogy foglalkozzanak velem. Nem mintha ebben ez az oldal segítene, de már az is, hogy valaki szakít arra időt, hogy elolvassa ezt az egészet, már az is segít.
Ezért ez az egész.

 1.fejezet

-Rita! Rita ébredj már!-bökdösött Vica a tollával és közben próbálta ezt leplezni-Molnár téged kérdez!-mondta, majd az orrom alá tett egy papír "ezt olvasd fel!" felirattal.
-A...a nátrium? Azt hiszem.-olvastam fel bízva barátnőm segítségében a papíron látható szöveget.
-Igen, a nátrium.-sziszegte a fogait összeszorítva drágalátós kémiatanárom.-legközelebb ne azzal próbálja magára felhívni a figyelmet, Hajdú kisasszony, hogy alvást színlel-mondta majd elégedett vigyor jelent meg az arcán.
Húha, ezt a fenyegetést! Mondjuk az év eleji "szarkazmusnak" nevezett borzadálynál még ez is jobb...Kezd belejönni ebbe a kémiatanárságba...első osztályaként elég felkészült. Már meg van a kerek lencsés szemüveg, a fehér köpeny, a kunkori bajusz és az "ellenállhatatlan" humor. Hogy is fogalmazzak...nem a kedvencem...
-Mégis hogy tudtál elaludni?-kérdezte Vica és felhúzta tökéletesen íves szemöldökét-Hahó! Itt vagy?
-Ja, semmi..nátrium?
-Rita mikor feküdtél le?
-Az előbb, és ha rajtam múlik most sincs ellenemre!- ásítottam, de ezúttal sajnos nem tudtam mosolyt csalni barátnőm arcára.
-Rohadtul nem vicces! Tudod miről maradtál le?-mondta majd az orrom alá nyomta a füzetét. Mondanom sem kell, Vica az osztály legjobb tanulója. Akinek csoda, hogy nincs barátja...
Igazából fogalmam sincs, hogyan lettünk ennyire jóban hiszen teljesen különbözőek vagyunk, mind külsőre, mind belsőre. Ő, a szőke, hosszú lazán hullámos tincseivel és kékeszöld szemével amit minimum1,5 cm-es szempillák ötvöznek na meg az örökké piros almácskáival és az alakjával, amit bárki megirigyelne, teljesen eltér tőlem, a lánytól, akinek átlagosan barna vállig érő egyenes hajam, átlagosan zöld szemem és én is, mint elég sokan mások a "havalakiszeretígyisszeret" elvet választom az alakom terén. Ja és ő, nagyjából minden tárgyból jó én pedig épphogy elviszem a magyart és a bioszt tőle. Néha még össze jön a töri is, de az már csak inkább a bónusz, ami kell a jogi karhoz...Talán így egészítjük ki egymást. Illetve egészítenénk ki, ha töriből nem lenne 4-esem...Hú, ez de nyomin hangzott...De hát mit lehet tennem ha anyámék nyomnak...Valószínűleg ezért járok egy ilyen neves gimibe, ami több dologból is tutkeráj. Egyrészt, mert egy ilyen sulinak hangulata van, másrészt pedig, mert kolisnak lenni a világ egyik legjobb dolga. És igen, bennem is felmerült a kérdés, hogy lesznek e itt helyes fiúk. Nos, én hiszem azt, hogy ha erősen kocentrálunk arra, amit szeretnénk, akkor az előbb-utóbb úgy is lesz...Úgy látszik túl erősen koncentráltam, mert
-Hajdú kisasszony, elismételné kérem a házi feladatot?
-Háát persze tanár úr...A házi feladat nem más, mint...a tankönyv 108/2-es.-mondtam a csengő megnyugtató hangját hallva a teremből kiindulva.
-Nagyon jó kisasszony...nagyon jó.
Basszus hogy lehet ilyen kretén egy tanár?! Fennhagyja a táblán a házit és aztán próbál arcoskodni...látszik hogy még amatőr a drága szívatás terén.
-Mondd csak! Mégis miről fantáziáltál?-kérdezte a mögöttem ülő Zsolti és a hatás kedvéért kacsintott is egyet.
-Háát nem tudom Zsolti..biztos, hogy akarod tudni?-kérdeztem vissza. Bírom ezt a srácot.
-Rita! Lemaradtál az egész óráról!-mondta idegbajosan Vica.
-Figy! Majd odaadod a füzeted és semmi para nem lesz!-mondtam,és mert láttam a megnyugvást az arcán hozzátettem-Amúgy az egész a te hibád!
-Az enyém?-kérdezte megrökönyödve.
-Igen! Kellett neked olyan szép szemöldök!
-Te komolyan a szemöldökömről fantáziátál? Neked milyen mocskos dolgok vannak a fejedben?
-Csakis a te hibád! Azon filóztam, hogy nekem miért nem iylen jó a szemöldököm!-mondtam röhögve.
-Te beteg vagy!-tette hozzá, most mát ő is nevetve.
Néha elgondolkodom azon, hogy vajon ez feltűnik-e a hangyabojként nyüzsgő tömegnek.Vagy éppen azoknak akik a házit írják egy-egy padon(apropó, matekházi...). Vagy akik fülessel a fülükben éppen a depi-korszakukat élik.Feltűnik az nekik, hogy míg az élet halad előre, ők boldogan röhögve haladnak a folyosón a külvilággal nem törődve... Érdekes, hogy néha tudok másról is fantáziálni mint a szemöldökök ívességéről...

 Prológus:
"Helló! Rita vagyok, 14 éves és Debrecenben lakom. Ha magamról kell beszélnem, nem igazán vagyok a szavak embere...szóval csak annyit, hogy szeretek olvasni, zenélni és énekelni. 3 éve szaxofonozom...azt hiszem ennyi..."-így mutatkoztam be anno, a gólyatáborban...Te jó ég, azóta mennyire más lett minden!

Rita, egy vidéki lány, bekerül egy neves budai gimnáziumba, így koleszosként éli hétköznapjait. Ezzel pedig kezdetét veszi az élete nagy kalandja...hogy mi? Rita érzései közt vergődve jut el A-ból B-be és közben (talán) felnő ahhoz, hogy tudjon helyesen vagy legalább valahogy dönteni.
Légy szemtanúja,egy érzelmeivel valahogy megbirkózó csaj hétköznapjainak, aki mellett valami mindig ott van...a zene!